Csőben sült gnocchi variációk

Ez a recept is szerepelt már a blogon, de most újra elkészült, hús nélkül. Ugyanis Sütis néne blogja idén 5 éves, és játékot hirdetett.

 

Még van időtök jelentkezni az alább linken: http://sutisnene.blogspot.hu/2012/09/5-eves-blogszulinapi-jatek.html

 

Nekem az alábbi recept a kedvencem, amit sokszor készítek, mindig éppen az kerül bele ami van itthon. Néha csirkemellel, füstölt szalonnával, vagy csak simán zöldségekkel...:)

 

A fenti kép most készült a napokban, és csak brokkoli, meg paradicsom került a sajtos-tejszínes gnocchihoz.

 

A korábbi pedig füstölt szalonnával, lilahagymával, paradicsommal és brokkolival...:)

 

A receptet itt találjátok:

http://megfozlek.blogspot.hu/2012/07/csoben-sult-nyari-gnocchi.html

 

 

Szóval gyertek játszani...:)

Az én játékom összefoglalója pedig este a blogon...:)

A játék eredménye...:)

Hát nem gondoltam, hogy a végére ennyien összegyűlünk játszani, nekem nagyon nagy öröm volt, hogy végül összesen 31-en küldtetek nekem recepteket, fényképeket, és sokan még azt is megírtátok, hogy miért tartjátok az adott süteményt a kedvenceteknek. 

Ahogyan már írtam, végül a Párom döntött a nyertest illetően, pontosabban nyerteseket illetően. Végig mutattam neki a képeket, és háromra rábökött. Aki most nem nyert, ne búslakodjon, mert nemsokára egy éves lesz a blogom és már ki is találtam a következő játékot...:)

Szóval a három közül az első, aki süteményét elkészítem és a nyereménycsomagot fogja megkapni:

Nea - Az otthon ízei blog írója lett.

A másik két nyertes pedig akik süteményét elkészítem, és egy kis meglepetéssel is szolgálok majd nekik:

Kati - Makacska konyhája blog írója

valamint

Andi - Receptnapló blog írója.

Remélem, hogy örülni fogtok majd a nyereményeknek. Az összefoglalót a beérkezett receptekről, és a nyereményeket szerdán délután fogom megosztani Veletek. 

Bízom benne, hogy Ti is legalább annyi mindent fogtok tudni válogatni a receptek közül mint. 

Kérem a nyerteseket, Neát, Katit, és Andit, hogy az e-mail címemre küldjék el az adataikat, hogy csütörtökön már postára is adhassam a nyereményeket...:)

Diós-szilvalekváros "csoki"torta

Ma van a játékom utolsó napja, úgy, hogy aki még esetleg szeretne velem játszani éjfélig van ideje nekem receptet küldeni, ugyanis holnap reggel sorsolunk a Párommal...:)

Már nagyon sok finomabbnál-finomabb süti érkezett, így úgy döntöttem, hogy igyekszem belőlük majd többet elkészíteni is. Sőt, a nyertesen kívül még kettőt fog a Párom választani, amit tutira elkészítünk, és egy aprócska kedvességgel nekik is fogok kedvezni...:)

 

Szóval még így az utolsó nap is szívesen várom a beérkező leveleiteket. A játék részletei, aki esetleg még nem tudná:

 

http://megfozlek.blogspot.hu/2012/09/jatek.html

 

 



 Mára viszont hoztam egy szerintem igazán őszi finomságot, amelynek alapötlete Barbitól van. Amikor olvastam a receptet, tudtam, hogy tökéleletes lesz így a játék utolsó napján, és nem mellesleg mivel rengeteg diónk van, így legalább meg lett az első felhasználási módja...:)

 

Hozzávalók:

 

12 dkg glükonon (vagy más por állagú édesítőszer), 7 dkg liszt, 1 tojás, 10 dkg olcasztott vaj, 3 ek. kakaópor, 1 dl tej, 1/2 cs. sütőpor

tetejére: pirított dió, házi szilvalekvár

 

 

Elkészítés:

 

A tojást a tejjel és az édesítővel kikeverjük, majd az olvaszott vajat is hozzáadjuk, jó habosra keverjük. A végén pedig a sütőporral elkevert lisztet is hozzáadjuk a masszához. Egy 20 cm-es tortaformát kivajazunk és kiklisztezünk, majd mehet bele a massza és 180 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütjük.

 

A tetejét a sütés végén megkenjük jó vastagon lekvárral, majd a diót megpirítjuk egy teflonban és rászórjuk a sütink tetejére.

 

 

Barbi rakott a tetejére még étcsokit, és egy kicsit más arányokkal dolgozott mint én, de szerintem bármelyik verziót próbáljátok ki, nem fogtok csalódni.

 

Nálunk kb. fél órát bírt ki, és jelzem ketten voltunk rá...:)

 

Mindenkinek nagyon szép vasárnap délutánt kívánok!

 

Az otthon ízei játék

Csak úgy mint nálam, Neánál is játék van még két napig. A lényege pedig, hogy olyan étel receptet küldjünk neki, ami egy régi jól bevált, szülőktől, nagyszülőktől örökölt  családi recept, és általában ünnepek idején készül.

Nálam a nagy favorit a töltött káposzta, amit már hosszú évek óta minden karácsonyra elkészítünk. Én édesanyámtól örököltem a receptet, bár annyit azért módosítottam rajta, hogy én már levél nélkül gombócokkal készítem, mivel nem rajongok a levélért benne. 

Így szeptember végével lassan beköszönt a hűvösebb idő, szóval egy jó nagy tányér mindig jól tud esni belőle...:)

Szóval akinek van kedve, az csatlakozzon a játékhoz az alábbi linken:

http://azotthonizei.blogspot.hu/2012/09/jatek-jatek.html

Az én receptemet pedig itt megtaláljátok:

http://megfozlek.blogspot.hu/2012/04/az-elso-toltott-kaposzta.html

Torta és karamell blogszülinap...:)

Már hétfőn beharangoztam, hogy jövök a hétvégi élményeimmel, képekkel és beszámolóval és ma végre elkészült a poszt. Kicsit hosszúra sikerült, de hát annyi minden történt, hogy így is maradt bennem még jó pár gondolat...:)

 

Lengyel Józsi, a Torta és karamell blog írója kitalálta, hogy meghív néhány olvasót, és velük ünnepli meg a blog első születésnapját. Én persze amint olvastam a játékról gyorsan jelentkeztem is, mert az általa készített remekművek nagy csodálója vagyok. Amikor kiderült, hogy én is részt vehetek a Józsi által szervezett "bulin", majd kiugrottam a bőrömből annyira örültem neki...:)

A bulira hétvégén került sor, méghozzá szombaton délután a győri Mathias cukrászdában. Nekem kimondottan tökéletes volt az időpont, mivel egyébként is iskola volt a hétvégén. Így kora reggel mentem, de már végig csak azon járt az agyam, hogy vajon mi hogyan fog történni délután.

Kettőkor már ott is voltam a cukrászdában, ahol már egy-ketten várakoztak rajtam kívül. Aztán alig telt el pár perc és Józsi már ott is volt, és üdvözölt minket.

Mikor mindenki odaért, felmentünk a HELYSZÍNRE és szerintem pillanatok alatt mindenki feloldódott, és kötetlen beszélgetés alakult ki köztünk. Elsőkörben finomabbnál finomabb falatokat, és sütiket kóstólhattunk, ugyanis igazi terülj-terülj asztalkám fogadott minket...:)

Én elsőkörben a szebbnél szebb mousse-ok felé vettem az irányt, így a sós falatokra már elég kevés kapacitásom maradt, de azért a mozarellás-paradicsomos-pestos falatot, és a pastrami sonkás-ajvaros krutonnak még volt bennem hely, sőt a végére a padlizsánkrémeset is sikerült megkóstolni, így csak a füstölt pisztrángos maradt ki, de a többiek elmondása alapján legalább olyan finom volt mint a többi...:)

 

A mousse-ok már régóta nagy kedvenceim, amióta felfedeztem a Mathiast Győrben, ha időm engedi egy-egy mindig lecsúszik...:)

Kóstoltam már a gesztenyéset, a tiramusat, a csoki duettet, a málnás-levendulásat, a narancsos csokisat, szedres-mákosat, a kávésat és a kókuszosat is...:) Persze még mindig akad ismeretlen, mert ugye hiába kívánja az ember szeme, annyira laktató egy-egy ilyen kis mini csoda, hogy egy-kettőnél többet soha nem bírtam megenni...:-)

 

Aztán tovább folyt persze a felhőtlen beszélgetés, ismerkedés a csajokkal és Józsival...

 

Amikor megkezdtük a "munkát" még minden katonás rendben sorakozott az asztalon. A szebbnél szebb gyöngyök, masnik, gombostűk, a festékek, a burkoló anyag (formix), és a szükséges eszközök...

 

 

Aztán gondolva arra, hogy a keményítő majd mindenfelé szállni fog, aki kért, kapott egy kis kötényt. Ami persze nekem elég viccesen állt, de legalább hasznos volt, mivel így csak fele annyira lett keményítős a ruhám, mint egyébként lett volna...:)

 

 

Majd jött a mélyvíz - legalább is számomra, aki soha nem burkolt még tortát...:)

 

Mindenki kapott egy kis tortát, amit kedve szerint burkolhatott, és még színezhett is...:) Józsi persze megmutatta a technikát, és segítséget is kaptunk tőle, ha valahol elakadtunk.

 

 

 

Persze burkolás végére már mindenhol csak keményítő volt, az asztalon, a ruhánkon és a földön is...:)

 

Amikor már mindenki tortája megkapta a saját kis színes, vagy fehér bevonatát, áttértünk a karamelles asztalhoz, ahol aztán elszabadult a "pokol"... Szerintem mindannyian sejtettük, hogy ez nem lesz ez egyszerű "meló", de amikor Józsi pillanatok alatt, játszi könnyedséggel formált nekünk virágokat és leveleket, akkor még azt gondoltuk, hogy hát nem is lehet ez olyan nagyon nehéz...:)

Aztán amikor a kezünkbe került a tűzforró karamell, ami még a gumikesztyűn át is "maradandó" vízholyag sérüléseket okozott :), akkor kicsit átértékeltük a dolgot.

Persze azért lelkesen, és kitartóan próbálkoztunk a saját virágunk, gömbünk és levélkéink elkészítésével...:)

 

 

Akinek már megfelelő mennyiségű vízhólyag volt az ujjain, az áttért a másik asztalhoz, ahol a glazúrral való díszítést is megmutatta nekünk Józsi, és akinek elég kézügyessége volt hozzá - hát nekem ilyen nincs - a tortáján is kipróbálhatta magát...:)

 

 

Az idő mondanom sem kell, hogy szinte repült. Senki nem érezte magát fáradtnak, a végig hatalmas lelkesedéssel figyeltük a profi mozdulatait, és próbáltunk tőle elcsenni egy-két fogást...:)

 

Majd a végén mindenki befejezte a tortáját, és Józsi is elkészített egyet kb. 10 perc leforgása alatt...:)

 

 

A végén még maradt időnk a közös fotózásra, és így a csapat, és az elkészült művek is "megörökítésre" kerülhetett...

 

 

Szerintem a képeken is látszik, hogy mennyire jó hangulat uralkodott, és mennyire lelkesen készítettük a magunk kis csodáit...:)

 

Szóval mégegyszer szeretnék köszönetet mondani Lengyel Józsinak, hogy ott lehettem ezen a csodás napon. Azt hiszem nemcsak a magam nevében mondhatom, hogy felejthetetlen élményt szerzett ezzel a délutánnal. Remélem, hogy jövő ilyenkor is együtt ünnepelhetünk majd ugyanezzel a csapattal...:)

 

 

Barackos-joghurt torta (sütés nélkül)

Először is egy kitérővel kezdeném a mai bejegyzésemet...:)

A hétvégén egy örökre szóló élményben volt részem...Részt vehehettem Lengyel Józsinak - a Torta és Karamell blog írójának - a győri Mathias cukrászdában, ahol egy profin megszervezett délután - estébe nyúlóan - keretében ünnepelhettük meg az első blogszületésnapját...:)

A képek elkészültek, mi hatalmas élményekkel, és nagyon sok klassz ötlettel lettünk gazdagabbak, és egy mennyei tortával, amit mi burkolhattunk és díszítettünk magunknak...:) A bejegyzésre még egyet aludnom kell, hogy kicsit vissza tudjam adni a hangulatát az egész délutánnak, így a képekkel, és a délután csodás pillanataival holnap érkezem...:)

Addig is ma estére hoztam egy egyszerű és könnyen elkészíthető tortát:

Hozzávalók:

1 doboz barackkonzerv és a leve, 10 dkg darált keksz, 10 dkg vaj, 4 púpozott ek. görög joghurt, 1 dl habtejszín, 1,5 zacskó zselatin

Elkészítés:

Egy 20 cm átmérőjű tortaformába beleszórjuk a darált kekszet, majd a vajat megolvasztjuk és ráöntjük a kekszre. A joghurtot és a tejszínt kikeverjük, kevés folyékony édesítőszert adunk hozzá. Majd hozzákeverünk egy zacskó zselatint és felfőzzük. A két fél barackot kockára vágjuk és ráadagoljuk a darált kekszes alapra.

A joghurtos krémet ráöntjük a barackokra, majd hűtőbe rakjuk dermedésig. A maradék barackot 1 dl lével pürésítjük, majd egy fél zacskó zselatinnal összekeverjük, és összemelegítjük. Amikor a joghurtos réteg megdermed, akkor ráöntjük a barackos pürét, és dermedésig visszarakjuk a hűtőbe...:)

A leggyorsabb nasi: Müzlis-epres joghurtkrém

Mostanában igancsak rákattantunk a görög joghurtra, amit kint Ausztriában a Hoferben vásárolunk. Azt nem tudom, hogy az Aldiban lehet-e kapni, mivel mióta kint vásárolunk oda nem igazán járok be...:)

Annyival finomabb, krémesebb, sűrűbb mint a sima joghurt, így sokkal szívesebben használom, és igyekszem minél több féle ételbe belecsempészni. A mai verzió igazán gyors és finom édesség ha az "ember lánya" most azonnal akar valami édeset enni...:)

Hozzávalók:

Ízlés szerinti mennyiség: görög joghurt, mirelit eper (vagy más gyümölcs), csokis müzli, édesítőszer

Elkészítés:

Egy pohárba rétegezzük a müzlit, a joghurtot, és ízlés szerint édesített epret...:)