Torta és karamell blogszülinap...:)

Már hétfőn beharangoztam, hogy jövök a hétvégi élményeimmel, képekkel és beszámolóval és ma végre elkészült a poszt. Kicsit hosszúra sikerült, de hát annyi minden történt, hogy így is maradt bennem még jó pár gondolat...:)

 

Lengyel Józsi, a Torta és karamell blog írója kitalálta, hogy meghív néhány olvasót, és velük ünnepli meg a blog első születésnapját. Én persze amint olvastam a játékról gyorsan jelentkeztem is, mert az általa készített remekművek nagy csodálója vagyok. Amikor kiderült, hogy én is részt vehetek a Józsi által szervezett "bulin", majd kiugrottam a bőrömből annyira örültem neki...:)

A bulira hétvégén került sor, méghozzá szombaton délután a győri Mathias cukrászdában. Nekem kimondottan tökéletes volt az időpont, mivel egyébként is iskola volt a hétvégén. Így kora reggel mentem, de már végig csak azon járt az agyam, hogy vajon mi hogyan fog történni délután.

Kettőkor már ott is voltam a cukrászdában, ahol már egy-ketten várakoztak rajtam kívül. Aztán alig telt el pár perc és Józsi már ott is volt, és üdvözölt minket.

Mikor mindenki odaért, felmentünk a HELYSZÍNRE és szerintem pillanatok alatt mindenki feloldódott, és kötetlen beszélgetés alakult ki köztünk. Elsőkörben finomabbnál finomabb falatokat, és sütiket kóstólhattunk, ugyanis igazi terülj-terülj asztalkám fogadott minket...:)

Én elsőkörben a szebbnél szebb mousse-ok felé vettem az irányt, így a sós falatokra már elég kevés kapacitásom maradt, de azért a mozarellás-paradicsomos-pestos falatot, és a pastrami sonkás-ajvaros krutonnak még volt bennem hely, sőt a végére a padlizsánkrémeset is sikerült megkóstolni, így csak a füstölt pisztrángos maradt ki, de a többiek elmondása alapján legalább olyan finom volt mint a többi...:)

 

A mousse-ok már régóta nagy kedvenceim, amióta felfedeztem a Mathiast Győrben, ha időm engedi egy-egy mindig lecsúszik...:)

Kóstoltam már a gesztenyéset, a tiramusat, a csoki duettet, a málnás-levendulásat, a narancsos csokisat, szedres-mákosat, a kávésat és a kókuszosat is...:) Persze még mindig akad ismeretlen, mert ugye hiába kívánja az ember szeme, annyira laktató egy-egy ilyen kis mini csoda, hogy egy-kettőnél többet soha nem bírtam megenni...:-)

 

Aztán tovább folyt persze a felhőtlen beszélgetés, ismerkedés a csajokkal és Józsival...

 

Amikor megkezdtük a "munkát" még minden katonás rendben sorakozott az asztalon. A szebbnél szebb gyöngyök, masnik, gombostűk, a festékek, a burkoló anyag (formix), és a szükséges eszközök...

 

 

Aztán gondolva arra, hogy a keményítő majd mindenfelé szállni fog, aki kért, kapott egy kis kötényt. Ami persze nekem elég viccesen állt, de legalább hasznos volt, mivel így csak fele annyira lett keményítős a ruhám, mint egyébként lett volna...:)

 

 

Majd jött a mélyvíz - legalább is számomra, aki soha nem burkolt még tortát...:)

 

Mindenki kapott egy kis tortát, amit kedve szerint burkolhatott, és még színezhett is...:) Józsi persze megmutatta a technikát, és segítséget is kaptunk tőle, ha valahol elakadtunk.

 

 

 

Persze burkolás végére már mindenhol csak keményítő volt, az asztalon, a ruhánkon és a földön is...:)

 

Amikor már mindenki tortája megkapta a saját kis színes, vagy fehér bevonatát, áttértünk a karamelles asztalhoz, ahol aztán elszabadult a "pokol"... Szerintem mindannyian sejtettük, hogy ez nem lesz ez egyszerű "meló", de amikor Józsi pillanatok alatt, játszi könnyedséggel formált nekünk virágokat és leveleket, akkor még azt gondoltuk, hogy hát nem is lehet ez olyan nagyon nehéz...:)

Aztán amikor a kezünkbe került a tűzforró karamell, ami még a gumikesztyűn át is "maradandó" vízholyag sérüléseket okozott :), akkor kicsit átértékeltük a dolgot.

Persze azért lelkesen, és kitartóan próbálkoztunk a saját virágunk, gömbünk és levélkéink elkészítésével...:)

 

 

Akinek már megfelelő mennyiségű vízhólyag volt az ujjain, az áttért a másik asztalhoz, ahol a glazúrral való díszítést is megmutatta nekünk Józsi, és akinek elég kézügyessége volt hozzá - hát nekem ilyen nincs - a tortáján is kipróbálhatta magát...:)

 

 

Az idő mondanom sem kell, hogy szinte repült. Senki nem érezte magát fáradtnak, a végig hatalmas lelkesedéssel figyeltük a profi mozdulatait, és próbáltunk tőle elcsenni egy-két fogást...:)

 

Majd a végén mindenki befejezte a tortáját, és Józsi is elkészített egyet kb. 10 perc leforgása alatt...:)

 

 

A végén még maradt időnk a közös fotózásra, és így a csapat, és az elkészült művek is "megörökítésre" kerülhetett...

 

 

Szerintem a képeken is látszik, hogy mennyire jó hangulat uralkodott, és mennyire lelkesen készítettük a magunk kis csodáit...:)

 

Szóval mégegyszer szeretnék köszönetet mondani Lengyel Józsinak, hogy ott lehettem ezen a csodás napon. Azt hiszem nemcsak a magam nevében mondhatom, hogy felejthetetlen élményt szerzett ezzel a délutánnal. Remélem, hogy jövő ilyenkor is együtt ünnepelhetünk majd ugyanezzel a csapattal...:)